A parádsasvári Kastélyhotel Sasvár (Károlyi kastély) Magyarország egyik legszebb helyén fekvő ötcsillagos kastélyhotel.
Ami a történetét illeti, eredetileg Károlyi György feleségének Zichy Karolinának Ybl Miklóssal terveztette neoreneszánsz stílusban. 1881 és 1882 között épült, azonban Zichy Karolina Kossuthtal emigrációban tartózkodott, és így csak 1893 és 1903 között élt a kastélyban. Ő adta a kastélynak a Sasvár nevet. Később Károlyi György unokája Károlyi Mihály lett a kastély ura, de ő jobban szerette a városi életet, így leginkább felesége Andrássy Katinka használta. Károlyi az épület egy részét bérbe adta, akik szállóként üzemeltették. 1921-től állami tulajdonban volt a kastély, majd a II. világháború után 1946 és 1947 között ismét a Károlyi család birtokában volt. Majd államosították. 1952-ben felújították, majd 1956-tól közel 30 évig SZOT gyermeküdülőként és iskolaként üzemelt. 1985-ben bezárták, majd 1996-ban magántulajdonba került, és az új tulajdonosok felújították és 1997-ben szállodaként nyitották meg a pihenni vágyók előtt.
A csodálatos környéken fekvő, pazar kilátással rendelkező szálló valóban minden igényt kielégít, amit egy ötcsillagos szállótól elvárunk, stílusos, előkelő szobák, élményfürdő, pezsgőfürdő, szauna, gőzfürdő, infraszauna, fény-, hang-, és aromaterápia, fodrászat, kozmetika, szolárium, gyógy- és sportmasszázs, sókabin, Kneppi, a kertben úszómedence stb. szóval minden, ami csak egy wellness pihenéshez szükséges lehet. Ezenkívül sportolási és szórakozási lehetőségek is, fallabda pálya, kondi terem, biliárd, bowling, söröző, a parkban teniszpálya, strandröplabda pálya, street-ball pálya és a gyerekeknek játszótér.
Természetesen ennek a nagy kényeztetésnek megvan az ára is, a legolcsóbb szoba is egy főre egy éjszakára 35 000 Ft-nál kezdődik, és ebben csak a reggeli van, amely viszont valóban lukulluszi, svédasztalos terülj-terülj asztalkám, hatalmas meleg és hideg ételválasztékkal, minden igényt kielégít. Volt szerencsém megkóstolni a szálló mesterszakácsának valódi kulináris gyönyöröket nyújtó vacsoráját is, a fogások ízvilága valóban pazar volt, viszont sajnos az adagok mennyisége, már majdhogynem botrányosan kevés volt. A leves, a főétel és a desszert elfogyasztása után is csaknem kopogott a szemem az éhségtől, pedig nem vagyok egy kimondottan nagyétkűnek mondható.
Magánemberként nem valószínű, hogy gyakori vendége leszek a kastélyhotelnek, viszont igényes konferenciákra kiválóan alkalmas.
