Magyarország

Tulajdonképpen sosem gondoltam, hogy Pásztót bármi miatt is érdemes lenne felkeresni, legkevésbé a helyi múzeumoktól vártam sokat a tízezres városban. Ha már azonban arra jártunk, bementünk – és igazán nem bántuk meg.

Pásztó központjában, a plébániatemplom melletti téren több épület (egyúttal több profilú kiállítás) alkotja a múzeumegyüttest. Rögtön a templom mellett található a középkori rész: az egykori cisztercita kolostor maradványai (közük az üveghutáké) és a teljesen rekonstruált Mátyás-korabeli oskolamester-ház, ahol a korabeli életmóddal ismerkedhetünk meg. Innen pár lépésre, a régi iskolában van berendezve Pásztó nagy szülőttje, Csohány Kálmán grafikus emlékkiállítása (nagyon tetszettek a rajzai; rájöttem, hogy több gyerekkori könyvemet ő illusztrálta). A park túlfelén magasodó újkori emeletes rendház pedig többrétű bemutatóval szolgál: a környék flórját-faunáját ismerteti, aztán helytörténetet és a ciszterci rend történetét adja elő, az emeleten pedig időszaki gobelintárlók és a város másik híres fiának, Rajeczky Benjámin népzenekutató (nem mellesleg pásztói cisztercita prior) emlékszobája és munkásságának ismertetése kap helyet.

Mindez így leírva nem hangzik különösebben világra szólónak, ám ha – mint ahogy velünk esett meg – épp ott találjunk a helyi múzeumigazgatót, amint épp a kazánt bütyköli, és készségesen körbevezet, és eleven, kedélyes kommentárjaival életet varázsol a tárgyak mögé, kifejezetten érdekes és jó hangulató bő órát tölthetünk el a városban. Nekünk ez 2000 Ft-ba került három személyre.

A Szalajka-forrás által táplált vízesés Magyarország egyik kiemelkedő természeti szépsége, és egyik legkedveltebb turistalátványossága. A víz egy mintegy 17 m hosszú mésztufagát 18 teraszán zúdul le. A környező országok magasabb hegyeiben túrázgató hazánkfiai sokkal szebb és nagyobb vízesésekhez szokhattak, sajnos Trianon után nekünk csak ez maradt, „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”

A VI. kerületben, a Jókai tér 5. szám alatt, majdnem az Andrássy út sarkán található ez az amerikai western hangulatú pincehelyiség, amely hétközben étterem, de hétvégenként esténként zenés szórakozóhely. Az árak elég drágák, viszont cserébe az ételek nagyon ízletesek, szép méretesek az adagok, csak egy főétellel egy átlagember dugig jóllakik. A kiszolgálás régebben kimondottan lassú volt, de most normális gyorsaságú és kellően udvarias kiszolgálással találkoztunk. Igazán kuriózuma a helynek a nagyon széles italválaszték, rengeteg whiskyfajta és koktél várja a szórakozni vágyókat.

A Sziklakápolnától pár száz méterre, a Zilahy u. 7 szám alatt található ez az eldugott, kerthelyiséges kisvendéglő. Régebben az egyetemisták kedvelt helye volt. A nem túl tágas belső étteremrész kicsit túl zsúfolt, szerintem nem valami ízlésesen berendezett, de erről megoszlanak a vélemények, azonban lassacskán egy kis felújítás kétségtelenül ráférne.

A kiszolgálás kedves, a fiatal pincérnő igazi kocsmárosné alkat. Az ételek nagyon ízletesek az adagok valóban hatalmasak. Egyetlen egy komoly negatívuma a helynek, hogy az árak a budapesti árakhoz képest is drágák, nem hogy a miskolciakhoz képest. Ennek ellenére ott jártunkkor jelentős volt a vendégforgalom, bár az is igaz, hogy a hatalmas adagok és az ízek feledtetnek és kompenzálnak mindent :).

A Zempléni Kalandpark 2009-ben készült el. Sátoraljaújhely Város uniós támogatásból hozta létre ezt a nagyon klassz létesítményt a város feletti Magas-hegyen. A hegy aljából libegő visz fel, és félúton találhatók a létesítmények (kocsival is fel lehet jönni a városból egy eldugott, szűk szerpentinen). Van itt minden, mi szem szájnak ingere: műanyag sípálya, hófánk, bob, kalandtúra park.

A bobpálya 2,2 km hosszú, jó kis sebességgel. Lemegy egészen a parkolóig, akár onnan is feljöhetünk a bobbal. Egy csúszás 500-800 Ft között van (párban vagy anélkül).

A sípálya ma Magyarország legjobb műanyag pályája. A Neveplast pálya ugyanis az egyik leginkább a hóra hasonlító műanyag - a leírások szerint. Aztán a pályán elindulva némi meglepetés éri az embert. Leginkább a teljesen jeges pályán való síeléshez tudnám hasonlítani az érzést. Hozzá kell szokni a dologhoz. A hiányos technikai tudást nagyon kihozza ez a pálya. 9300 m2, ami kb. 300 m hosszúságot jelent. Tányéros felvonó tartozik hozzá. Az árak relatív jók, egy délelőtti sízés 1300 Ft.

A kalandpark sikeres működéséhez csak drukkolni tudunk, nagyon reméljük, hogy az induláskori minőségi színvonal nem romlik. 

A Budafoki úton (111-113) található impozáns méretű Gold Center Sport- és Szabadidő központban az aktívan kikapcsolódni vágyók több sportágban és szabadidős tevékenységben kipihenhetik a napi robot fáradalmait, vagy csak egyszerűen egy jót biliárdozhatnak a barátaikkal.

Fallabda és teremfoci pálya, fitness, aerobic és jóga edzés, biliárd, darts és póker, valamint étterem és bár várja a kikapcsolódni vágyókat. A kisgyermekesek sem takarózhatnak azzal, hogy nincs idejük a gyermek mellett, mivel gyermekmegőrző is van.

Biliárdozni már többször biliárdoztam itt, az asztalok elég jó minőségűek (természetesen játékidőre számlázottak), valamint elég sok és sokféle (pool, snooker, karambol, pyramid, rex) megtalálható belőlük a két (nem dohányzó és dohányzó) biliárd teremben. A honlap szerint Magyarország legnagyobb biliárdklubja ezt se megcáfolni, se megerősíteni nem tudom. A hely színvonalas, viszont cserébe elég borsosak az árak, főleg az esti főidőben (H-Cs: 1090 Ft/óra, P-V: 1190 2009-ben) a kevésbé felkapott napközbeni időpontokban az árak jóval kedvezőbbek (495 Ft/óra 2009-ben). A helyszíne biliárd és darts kellékeket valamint különböző kártya készleteket is lehet kapni.

Az italok árai nem annyira vészesek, szokványos szórakozóhelyi árak. A többi sport- és szabadidős tevékenységet itt még nem próbáltam, azonban a fallabda pálya árait meglátva, kicsit elborzadtam (2009-ben a csúcsidőben 4000 Ft/óra a legolcsóbb időpontokban is 2800 Ft/óra, máshol a csúcsidő ennyi.) a honlap képei, valamit a létesítmény általános színvonala alapján a pályák elég kulturáltnak tűnnek, na de akkor is kérem.

Kis hazánk a tanyák, meg a csárdák világa - legalábbis a közgondolkodás számára. Éppen ezért mindig komoly előítélettel viseltettem mindenféle matyóhímzéses hangulatú, gulasch-piroschka vonalon mozgó helyszín iránt. Bár jelen esetben már eleve jobb belátásra bírt, hogy meghívónk személye - korábbi tapasztalataim alapján - garanciát jelent a minőségi ételekre. Szerencsére most sem kellett csalódnom, mint kiderült.

A helyszínt elsőre nem könnyű megtalálni. Pest felől érkezve, az autópályáról letérve ugyanis az "Új Tanyacsárda" van kitáblázva. Ez viszont pont az ellenkező végén van Lajosmizsének, mint az Öreg, és nem üzemel folyamatosan (de ugyanaz a cég!). Az Öreg Tanyacsárda Lajosmizsét elhagyva az 5-ös úton Kecskemét irányában 1-1,5 perc, az úton jobb oldalt. Parkolni jól lehet, még buszoknak is van hely :-)

Megérkezve az ember rögtön látja a parkoló autókból, hogy itt nem beterelt külföldi túristák megetetéséről van szó. A környékbeli elit luxusterepjárói eligazítanak a hely mivoltát illetően. (Bevallom, még nem láttam élőben Lincoln Continentalt. Bizony abba sok olaj kell... :-) Szóval akárhova azért nem mennek. Természetesen ennek megfelelő az árfekvés is, de valamit valamiért.

Az ételek: természetesen a teljes magyaros választék, de a legújabb konyhai trendeket figyelembe véve. A pogácsa csodálatos, még meleg volt, amikor feltálalták. Egy hosszúlépéssel, kint a teraszon a tavaszi napfényben, kell enné több? A személyzetre nem lehet kifogás, látszik, hogy összeszokott gárda. És ami igen szimpatikusabb: a konyhafőnök, szépen beöltözve, kint a vendégek közt is megjelenik.

Félig-meddig makoveczes stílusban épült hangulatos kis szálloda Zebegényben a Duna-parton, közvetlen partszakasszal. Zebegénybe betérve (Pest felől) jobb oldalt van a főúton (kitáblázva).

Nem egy óriás szállóhely (szinte csak egy nagyobb panzió), de épp ezért nagyon családias. Konferenciateremmel is rendelkezik, ha valakinek erre van szüksége. És van egy kellemes kis uszodája (amikor arra jártam, még nem volt közvetlen összeköttetése a szálloda résszel). Az uszoda a Dunára néz, nagyon hangulatos esti fürdőzéseket lehet csapni.

A vendéglő önmagában is megállja a helyét, érdemes betérni, igazi jó magyaros kosztot kapni.

A Lovas Étterem Szilvásvárad "Váci útcájának", a Szalajka-völgy bejáratának első vendéglátóhelye. És ez talán a képzeletbeli rangsorrendre is igaz. Valójában egy jellegtelen kockaépület a lovasfogat stadion mellett, de ügyesen egy magyaros fogadó hangulatával lett kialakítva. Ez belülre is igaz, zsúfolt belső tér a mostanság divatos romantikus "country" stílusban.

A kiszolgálás remek, az étlap az ugyancsak divatos humoros-bő lére eresztett ételneveket használja. A tálalás is elegáns, bár a minimál-design jellegű hófehér porcelán szervíz nem illik bele a hely stílusába. Ennek ellenére nem zavaró.

Beszéljünk az étellapról: gazdag pisztráng választék és mindenféle vadak, mangalica, kacsa. Minőségi ételkínálat, bármelyik elit vendéglővel felveszi a versenyt - és láthatóan ez is a cél. A "falusi forró fazék" (gazdag húsleves) egyszerűen csodálatos, mindenki kóstolja meg! Köretként próbáljuk ki a blinit (majd kiderül, mi ez:-), a somlói galuska pedig klasszikus.

Szóval nem egy turistalehúzó hellyel van dolgunk. Ami nem azt jelenti, hogy az árak alacsonyak. Arról szó sincs, körettel együtt a 2000-3000 Ft-os átlagár jellemző a főételekre. De ezért minőséget kapunk és szerencsére nem a divatos helyekre jellemző mikro adagokat.

Az Etyek vendégfogadó hangulatos, tornácos vidéki házból kialakított kerthelyiséges vendéglő az Alcsúti út mentén. Betérésre inspiráló a kívülről igényesen felújított épület, melynek belső kialakításáról is csak hasonló jókat lehet elmondani. A barátságos, hangulatos helyiségekben kellemesen, élvezettel hódolhatunk a kulináris örömöknek. Az ételek háziasak, és nagyon kiadósak. A kiszolgálásra semmi panaszunk nem lehet. A választék egy kicsit szegényes (3 fajta leves, 3 előétel, 14 fajta főétel és 3 típusú desszert közül választhatunk). Az árak barátságtalanabbak, mint a hely és a kiszolgálás, még a budapesti árakhoz viszonyítva is egy kicsit magasak.

Diósjenőtől nyugatra, a község fölé magasodó, a várról elnevezett Csehvár-hegyen fekszik ez a várrom. Ne várjunk hatalmas kőfalakat és tornyokat, mivel a vár nagyon régen és olyannyira elpusztult, hogy a laikus szemek valószínűleg észre sem vennék, hogy egy egykori vár helyén járnak, ha nem jelölné a térkép, és egy tábla a várhoz vezető kitérő turistaút leágazásánál. A hegy valójában a Börzsöny-hegység szélét jelentő Báránybércből a síkság fölé kiugró egyik keskeny gerinc, a végén természetes kúp emelkedik ki, melynek a tetején helyezkedik el a vár. A hegy oldala rendkívül meredek, csak a valamivel magasabb Báránybérccel köti össze egy keskeny hegynyereg. Fekvése az egész környéket uralja, messze ellátni róla, védelmi szempontból kitűnő, nehezen megközelíthető. A hegykúp lapos teteje jelentette a vár lakható területét, alakja ovális, átmérője 32x18 m. A kevés falmaradványból, melyek napjainkra inkább kisebb-nagyobb földkupacok és gödrök, már nem derül ki a hajdani vár alaprajza a legfeltűnőbb egy 6 m átmérőjű gödör. Az itt talált tégla-, kő- és habarcstöredékek kőépítményre vallanak, ugyanitt XIV.-XV. századi cserepeket is találtak. A vár felszínen is látható védelmét a meredekre levágott oldalú kúptető alatt 5-10 m-rel alacsonyabban fekvő, körbefutó sánc jelentette, mely még elég jól látható. A sánc belső magassága 0,5-1,00 m között változik.

A vár első említése 1290-ből származik. 1295-ből és 1299-ből ismerjük várnagyát is. 1305-ben királyi várnagya Egyed fia, Sándor. A várat a XIV. században nem említik, így feltehető, hogy a vár a XIV. század elején elpusztult. Azonban újra felépülhetett, de nem tudjuk, hogy a Lévai Csehek, vagy a husziták építették-e. Annyi bizonyos, hogy a XV. század közepén a cseh husziták vették használatba, akiknek vezérétől, Axamittől 1456-ban Újlaki Miklós váltotta vissza 2200 forintért. A vár rövidesen a Lévai Cseh család birtokába, Péter fia László kezébe került. 1460-ból és 1470-ből ismerjük utolsó említését, utóbb már László fia János birtokaként. A vár pusztulásának időpontját sem ismerjük, de a XVI. század közepén kezdődő török időket már aligha érte meg.

Diósfenőtől nyugatra a zöld és a piros kereszt turistajelzéseken juthatunk fel a gerincre, ahonnan a piros „L” várrom, rövid kitérő turistaúton juthatunk fel az 523 méteres várhegy tetejére, melyről remek kilátás nyílik Diósjenő községre és látható a közelben fekvő Nógrádi vár is.

A Heimann-pince többé-kevésbé még a városban található birtok, délkeleten, az ún. Ivánvölgyi tetőn, a kilátóhely közelében lelhető fel (elég könnyű eltéveszteni, keressük meg térképen). Nagyon szép kilátás mellett, a teraszon elhelyezett sörpadokon iszogathattunk. A pincészet a pince és a feldolgozó mellett (egyelőre) nem tartalmaz külön kóstolóhelyiséget.

A szokásos helyi borokon kívül megízlelhetjük a család specialitásait (Viona, Cervaes Cuvée, Stílusgyakorlat, Syrah, Fuchsli). Heimannék ragaszkodnak az ászokhordós feldolgozáshoz, ami egyre inkább ritkaságnak számít.

Az igazi különlegesség azonban a családfő és pincefőnök, az egykori TSZ-elnökből hegyközségi tanácsi elnökké lett Heimann Zoltán, aki bővérű, szabadszájú, testes, életvidám figura, - néha talán kissé közönséges is - , de kétségtelenül a legkarakteresebb a környék borászai közül ;) Lelkünk mélyén valami hasonló kép él a "jó gazdáról", a derék birtokosról, mint amit Heimann úr megjelenít (és amire biztos rá is játszik, de ez egyáltalán nem baj). Felejthetetlen emlék lesz, ahogy a mester a délutáni napsütésben kínálja borait a szekszárdi dombok között.

Bátyja, Ferenc pinceépítő mester, az ő keze munkáját dicsérik a környék neves pincészeteinek jellegzetes boltozatos pincéi.

Mesztegnyőn a 68-as főút mentén található Nádas kisvendéglő könnyen észrevehető az útmenti kerthelyisége nádfedeles beülőiről, valamint arról, hogy szinte állandóan parkolnak autók a vendéglő előtt. Ez utóbbi általában jó jel szokott lenni, lássuk jelen esetünkben is igaz-e ez a „népi bölcsesség".

Hangulatos az aprócska, összesen két nádfedeles asztalból álló kerthelyiség, egyetlen hibája, hogy közvetlenül a 68-as út mellet található, bár az is igaz, hogy elég csekély a forgalom. Amikor ott jártunk, épp szakadt az eső, ezért inkább úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a benti részbe, bár kinti is maradhatunk volna, a nádfedelek nagyon jó védelmet nyújtanak.

Belépve a szintén nem túl nagy, üveges verandájú étterem részbe egyszerűen, de azért ízlésesen berendezett tér fogadott minket, fa asztalok, padok és székek, kockás terítő, de lássuk is a legfontosabbat, amiért jöttünk, az ételeket: a választék szokványos, elég bőséges, egy-két helyi specialitással megspékelve, az árak átlagos vidéki árak, az ételek ízletesek, a kiszolgálás átlagos. Az egyetlen dolog, mellyel nem voltam megelégedve, az az adagok mérete, még kisebb étvágyú vendégek is simán, maradék nélkül elfogyasztják. Az adagok mérete mérnökien a még elmegy és a felháborítóan kevés határán mozog.

Magyarországon itthon vagyunk. Szeretünk ugyan más országokba is utazni, de szeretjük Magyarországot is minél jobban megismerni - hiszen ide köt a múltunk, jelenünk, családunk, nyelvünk, szokásaink és hagyományaink. Minél többet járunk-kelünk idehaza, minél több emberrel találkozunk és beszélgetünk, minél többet látunk, annál gazdagabbak leszünk.

Számos honlap, blog, közösségi oldal segít már újdonságokat felfedezni Magyarországon. Ma ezek az internetes lelőhelyek egy újabbal, a Magyarország bloggal gyarapodtak, ahol - reméljük - a többiektől talán kissé eltérő, közvetlenebb, hitelesebb ajánlatokat kaphat a kedves Olvasó arra nézve, hogy mit érdemes idehaza meglátogatni, vagy esetleg arra, hogy mit érdemes messzire elkerülni.

Tartson velünk - utazzunk, lássunk, halljunk, tapasztaljunk együtt!