Magyarország

Tulajdonképpen sosem gondoltam, hogy Pásztót bármi miatt is érdemes lenne felkeresni, legkevésbé a helyi múzeumoktól vártam sokat a tízezres városban. Ha már azonban arra jártunk, bementünk – és igazán nem bántuk meg.

Pásztó központjában, a plébániatemplom melletti téren több épület (egyúttal több profilú kiállítás) alkotja a múzeumegyüttest. Rögtön a templom mellett található a középkori rész: az egykori cisztercita kolostor maradványai (közük az üveghutáké) és a teljesen rekonstruált Mátyás-korabeli oskolamester-ház, ahol a korabeli életmóddal ismerkedhetünk meg. Innen pár lépésre, a régi iskolában van berendezve Pásztó nagy szülőttje, Csohány Kálmán grafikus emlékkiállítása (nagyon tetszettek a rajzai; rájöttem, hogy több gyerekkori könyvemet ő illusztrálta). A park túlfelén magasodó újkori emeletes rendház pedig többrétű bemutatóval szolgál: a környék flórját-faunáját ismerteti, aztán helytörténetet és a ciszterci rend történetét adja elő, az emeleten pedig időszaki gobelintárlók és a város másik híres fiának, Rajeczky Benjámin népzenekutató (nem mellesleg pásztói cisztercita prior) emlékszobája és munkásságának ismertetése kap helyet.

Mindez így leírva nem hangzik különösebben világra szólónak, ám ha – mint ahogy velünk esett meg – épp ott találjunk a helyi múzeumigazgatót, amint épp a kazánt bütyköli, és készségesen körbevezet, és eleven, kedélyes kommentárjaival életet varázsol a tárgyak mögé, kifejezetten érdekes és jó hangulató bő órát tölthetünk el a városban. Nekünk ez 2000 Ft-ba került három személyre.